I. Előszó
90 év nagy idő, különösen egy iskola történetében. Arra vállalkoztunk e kiadványban, hogy vázlatosan áttekintsük, mi is történt e kilenc évtized alatt.
Kemény megpróbáltatásokban is volt része az iskolában tanító pedagógusoknak és tanulóknak, ám hajlamosak vagyunk inkább csak a szépre emlékezni.
Mi volt szép? Az a sok kiemelkedő eredmény- szinte az oktatás valamennyi területén-, amit t elértek; azok az együtt szerzett kedves élmények, amelyek örökre nyomot hagynak a diákokban, a tanárokban és a szülőkben; az a sok- sok gyerek, akinek tudását megalapozhattuk, akiket igaz hitünk szerint formálhattunk; s azok a volt tanítványok, akik immáron szülőként hozzák iskolánkba gyermeküket.
S mit kívánhatnánk a jövőre vonatkozóan?
„Jó iskolánk! még sok-sok boldog évet
Erj meg, virulj, légy fénylő, tiszta, nagy,
Falaid közt lüktessen az ifjú élet,
Ezer meleg szív, sok nemes tanítvány
Hírét növeljék e tisztes falak-
S ne álljon meg közöttük soha hitvány,
S ne rontsa fényük soha rút salak!”
/Tóth Arpád/
Megköszönöm azok munkáját, akik az iskolánk múltjáról történő emlékezésben segítségünkre voltak.
A kedves Olvasót pedig arra kérem, hogy érdeklődéssel olvassa történetünket!
Debrecen, 2002. szeptember Dohy Éva Erika igazgató
II. Iskolatörténet
I. Az üzemi a kolónia. az iskola kialakulása /1890-1907/
Az iskola létrejötte szorosan összefüggött a Járműjavító Uzem megalakulásával. A gyár 1898. július 28-án kezdte meg működését. Nagylétszámú szakmunkás gárdát toboroztak az ország minden részéről. A beköltözők nagycsaládosok voltak, ezért őket a város segítette abban, hogy munkás-tisztviselő lakásokat építsenek. Igy jött létre a Szabadságtelep Ja Nyilas telep, Lencz-telep, Epreskert, Olaj ütő egybeépüléséből! A betelepítés Új gondot szült: a kialakuló telepen nem volt iskola. 1907. februárjában született döntés erről: a Magyar Királyi Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletében.
A m. kir. Allamvasutak debreceni műhelyi munkás telepén, az 1868. évi XXXVII. törvénycikkely 8O. alapján 1907. évi szeptember 1-jétől kezdődőleg két tantermes és két tanerős magyar tanítási nyelvű állami elemi népiskolát állítok.” A rendelet részletezte, hogy a vasúti alkalmazottak gyermekei tandíjmentességet élveztek.
A tavasz folyamán elkezdődött építkezés nem haladt a tervezett ütemben, még szeptemberre sem készült el. Gondnoksági elnöknek Stricker Sándor MÁV főfelügyelőt kérték fel. A gondnokság megtárgyalta a meghirdetett tanítói állásokra benyÚjtott pályázatokat. A két helyre 114 pályázat érkezett! A tanítói állásra a tanfelügyelő Józan József kótai református igazgató tanítót nevezte ki, a tanítónői állásra Gyenes Margitot választotta, mivel édesapja rokkant mozdonyvezető volt.
1907. novemberében még egy sajnálatos eset hátráltatta az iskola beindítását: a Fenyőáru Gyár budapesti üzeme, ahol az iskola bútorait készítették, leégett, valamennyi bútor elpusztult. Stricker a gyárban szedett össze lócákat, asztalokat, egy-két szekrényt, hogy a tanítás elkezdődhessen. Az építkezés október utolsó napjaiban fejeződött be. Földszintes, 2 tantermes épületet adtak át JA mai történelem és biológia termet foglalta magában. A jelenlegi udvari ajtó volt a főbejárat, mert az épület előtt a Kolónia utca húzódott.!
A tanítás megkezdésének pontos napja nem állapítható meg. Valószínűleg november 6. és 10. között indult meg a rendszeres tanítás. A foglalkozás az akkori szokásnak megfelelően délelőtt és délután is folyt. 128 gyermek kezdte itt tanulmányait 3-5. osztályig.
II. Az első évek/ 1908-1914/
Az iskolában folyó oktató-nevelő munka színvonalas volt, ezt bizonyítja az állandó túljelentkezés. Mivel a tanulói létszám fokozatosan emelkedett /1914-ben már 212 tanulója volt az intézménynek! feltétlenül szükségessé vált a tanítási rend megváltoztatása és Új tanítók bevonása. Két új tanító került az iskolába, ám a tantermek száma továbbra is kettő maradt. Emiatt hármas váltásban kellett használni a termeket szünet nélkül /8-11, 11-14, 14-17 óra közötti. Allandóan visszatérő probléma volt az iskola fűtéséhez szükséges tüzelő biztosítása.
1914-ben bevezették a villanyvilágítást, ami nagy jelentőségű lehetett a délutáni tanításnál.
III. Az I. világháború alatti évek /1914-1919/
Az iskola tanítói közül a háború alatt senkit sem hívtak be katonának. A gazdasági nehézségek fokozódtak. A nagyobb tanulókat, akik otthon a hiányzó családfő helyett mezőgazdasági munkát végeztek, mentesítették az iskolába járás alól. A helyzetet súlyosbította 1918. telén a spanyolnátha járvány, amely olyan hiányzást okozott, hogy a karácsonyi osztályozáskor egyetlen tanulót sem lehetett leosztályozni.
A csaknem egy évig tartó román megszállás alatt az üzem igen nehéz helyzetbe került, így az iskolát alig tudta támogatni, a minisztérium pedig /érthetően/ nem tudott Segíteni. Nem tudtak tüzelőt vásárolni, ezért 1919. december étől 1920. február végéig szénszünetet kellett tartani. A gondnokság néhány odaadó tagja és a tantestület tagjai magánkölcsönöket vettek fel, ebből biztosították az iskola működési feltételeit.
IV. Iskolánk a Horthy-korszak idején /1920-1944/
Minden érkező iratot áthatott az irredentizmus szelleme. Olyan ünnepségeket kellett szervezni, mint p1. a “Trianoni gyásznap” június 4-én. A trianoni békeszerződés által elcsatolt területekről sok pedagógus menekült el, így az iskola nevelőinek száma is hatra bővült, míg a termek száma változatlanul csak kettő volt. Józan József igazgató /megfáradva, egyre több támadás kereszttüzében/ 62 éves korában 1924. májusában nyugállományba vonult.
Utódja, Szabó Miklós nem volt könnyű helyzetben, mikor az iskola élére került. Helyreállította az iskola régi hírnevét, sőt működése idején az iskola felvirágzott, a város egyik legjobb tanintézményévé vált. Már az első gondnoksági ülésen felvetette az iskola fejlesztésének szükségességét. Gyenes Kálmán gondnok a kért fejlesztés egy részét ki is harcolta. Egy tanterem, egy iroda és egy szertár épülhetett az iskolához. Az építkezést teljes egészében a MAV Igazgatóság finanszírozta. 1925 őszére befejeződtek a munkálatok. Sajnos közben elkövettek, nyilván takarékossági okból egy olyan statikai hibát, ami később csaknem az iskola pusztulását okozta. A bővített rész alapozása nem volt megfelelő Ja gyárból áthordott karbid-mésszel fixált kazánsavakkal végezték eh, ami a későbbi emelet súlyát nem bírta cl.
Szabó Miklós az iskolával szemben lévő utcát és a park egy részét az iskolához csatoltatta 1935-re. Megváltozott az iskola pedagógiai arculata is. Szabó
Miklós megkívánta az akkori legmodernebb eszközök /pl. a vetítő/ használatát és az állandó önképzést is. Az ő érdeme a szülői értekezletek beindítása.
1927. januárjában visszatér a régi gond: nincs pénz tüzelőre. Dr. Lindenberg János püspöki helynök 1000-1000 pengő adománya mentette meg az iskolát a bezárástól. A nehéz helyzet még inkább összekapcsolta az üzemet és az iskolát. A MAV még a gazdas válság legnehezebb időszakában is évi 1400-1500 pengőt adott, és igyekezett a tüzelőellátást az iskolában biztosítani.
1932-ben ünnepelték az iskola fennállásának és Gyenes Margit tanítónő működésének 25. évfordulóját.
Az iskola épületének bővítésére irányuló kérelmeket a VK]\’I. rendre elutasította, Csupán azt sikerült elérni, hogy az iskola telkét a vasút felől bekerítették és a testnevelés órák tartására, valamint a tornaeszközök tárolására egy két oldalról nyitott helyiséget építettek. A harmincas évek vége felé egyre erőteljesebben hatotta át az iskolát is a háborús készülődés szelleme. Már 1937-ben megkezdték a légoltalmi ismeretek tanítását.
Mivel ebben az időben a létszám már meghaladta a 300 főt, sürgetővé vált az épület bővítése. 1940-ben sikerült elérnie Génessy Sándor gondnoksági elnöknek, hogy emeletráépítéssel 3 tanteremmel, szertárral és altiszti lakással bővítsék az iskolát. A munkát 1940. augusztusában kezdték meg. Ez idő alatt a tanulók 1941. áprilisáig a nyilastelepi református iskolában tanultak délutánonként. A teljes költség 120 ezer pengő volt, ebből 80 ezret a MAV, 20-20 ezret a város és a VKM adott. A felszerelés 4784 pengőbe került.
Szabó Miklós 1942-ben nyugdíjba vonult. Az ő életműve: a kétszintes, jól felszerelt, jó színvonalú iskola. A német megszállás alatt az épület minden helyisége /az igazgatói iroda kivételével! a németek kezére került. Akkor érte az iskolát is 1944. június 2-án az a szörnyű légitámadás, amelyet az angol-amerikai repülők a vasútvonal, a Nagyáflomás és a Járműjavító ellen intéztek. Ez a gyárban óriási pusztítást okozott, így a közelség miatt az iskola területére is hullottak bombák. Az épület is súlyosan megrongálódott. Némi helyreállítási munkát végeztek, de a teljes javítás szóba sem jöhetett. A nyár végén az iskolát Újra megszállták a németek:
két teljes század állomásozott benne. A front közeledtére a nevelőtestület legtöbb tagja elmenekült. Az igazgató:
Szoboszlói Sándor átadta a helyét Győrffy Józsefnek.
V. “Újból megindul az élet...” /1944-1950/
Október 24-én a gyárban és a környékén, így az iskolában is megindult a helyreállítási munka. Az üzem műhelyfőnöke Kovács István lett, aki munkásokat küldött az iskola helyreállítására. A tantestület és a gyár dolgozóinak közös munkája tette lehetővé, hogy a front elvonulása után egy hónappal az iskolai élet megindulhatott a városban elsőként, vagy másodikként. Az akkori létszám 5 nevelő és 168 tanuló, de folyamatosan gyarapodott a visszaköltözések miatt. A nevelőtestület elmenekült tagjai lassan visszatértek. 1945. januárban 9 nevelője és 256 tanulója volt az iskolának. Az 1945/46-os tanévben Dr. Kusztos Dénes lett az igazgató, majd
1946. októbertől Nemes Gyula. A tanítás nehéz körülmények között folyt, hiszen semmilyen taneszköz sem volt, még 1947- ben is üveg nélkül voltak a folyosók.
Az úttörőcsapat 1947. szept. 10-én alakult meg 3329. sz. Zrínyi Ilona úttörőcsapat néwel, 10 fővel Konbaki Gyuláné vezetésével. A nyár folyamán az úttörőcsapat először táborozott a Mátrában. Az Új tanév indításakor 1948. aug. 28- án jelentették be, hogy az államosított iskolákat közös igazgatás alá vonják “Szabadság-telepi Állami Áit. Iskola” néwel. Az összevonás a koedukáció megszüntetését jelentette. Ettől kezdve másfél évtizedíg csak lányok jártak iskolánkba. 1949. márciusában bázis iskola lett iskolánk. Rengeteg nevelő, így külföldiek is látogatták az iskolát, és elismerően nyilatkoztak az Ott folyó munkáról.
VI. Iskolánk élete 1950-től napjainkig
Az 1950-51-es tanév elején Gál Istvánt elhelyezték iskolánkból, helyére Szakály István került. 1951. május 30-án megalakult az iskola önálló pártszervezete. Titkára Szamosújvári Sándor, majd Valádi Erzsébet lett.
A közös igazgatású iskola egyre növekvő létszáma, az épületek között lévő kb. 1 km-es távolság egyre nehezebbé tette a közös igazgatást, így 1951. október 10-én a két iskola szétvált, önálló iskola lett mindkettő. Fennmaradt azonban a fiú-, lányiskola megosztás. Ebben az időben iskolánk a város és megye egyik legjobb, legjobban irányított iskolája. Példás a kapcsolat a szülői munkaközösséggel is. A “Miénk az iskola” c. mozgalom keretében a szülők meszelték ki és takarították az iskolát a nyári szünetben. A tanulólétszám állandóan emelkedett, nagyvolt a zsúfoltság a hat tanteremben.
1953-ban Szakály István befalaztatta a folyosók végét, így három kisebb helyiséget nyert. Ebben az évben biológiai, kémiai, fizikai szertárt kaptunk, szintén ekkor indult be a napközi otthon működése három csoporttal.
Az 1957-es tanévet valamivel jobb körülmények között kezdték: minden terembe cserépkályhát építettek. A következő éveket a stabilizálódás, az egyre jobb eredmények jelentették. 1958-ban a Városi Tanács kollektív dicséretben részesítette a nevelőtestületet az elért kiváló tanulmányi eredmény miatt. 1960. október 15-én Szakály Istvánt kinevezték a I kerület vezető igazgatójává. Hat városi iskola, négy tanyai iskola tíz tagiskolájával és hat óvoda tartozott hozzá: iskolánk központi szerephez jutott. Ennek számunkra egy komoly haszonnal járó hatása volt: itt épült fel 1960-61-ben a központi gyakorlati műhely. Ennek felépítésénél a patronáló üzem és a szülők óriási társadalmi munkát végeztek. Ekkor kaptuk meg a “Kastély” épületét.
Az 1960-61-es tanévben megszűnt a leányiskola jelleg. 1-4. osztályban a Tóthfalusi /fiúiskolából/ hozzánk irányí tották a körzetileg illetékes fiúkat és átvették a hozzájuk tartozó lányokat. A következő években felvett osztályok már koedukáltak. 1963. májusában Szakály Istvánt a I ker. Tanács elnök helyettesévé nevezték ki. /Az ő neve által fémjelzett korszakot méltán nevezik az iskola 2. fénykorának.!
Az iskola fejlődése nem tört meg Kovács Sándor igazgatói működése alatt sem. Alapelve volt a személyes példamutatás. Döntéseit mindig a gyerekek érdekeit szem előtt tartva hozta. Az iskola ismét igen jóhírűvé vált. A tanulók megállták helyüket a középfokú intézményekben. Szépen szerepeltek tanulóink a városi, sőt az Országos versenyeken is. Ipl. a “Ki tud többet a Szovjetunióról?” Országos vetélkedőn 1977-ben 5. helyet ért cl az iskola csapata.!
Az üzemmel való kapcsolat ebben az időben is nagyon szoros volt, bár a szocialista brigádok helyét egyre jobban a KISZ-szel való kapcsolat foglalta cl.
Ebben az időben itt működött a III. ker. iskolai gondokság is. Ez lehetővé tette, hogy 1971-72-ben minden épületet felújítottak, a napközi otthon részére fedett teraszt készítettek, a tantermekben parkettát raktak le, megújították az iskola bútorzatát /ma is ezeket használjuk (!)!. 1972-ben indult meg az angol nyelv oktatása, ennek következtében ismét növekedett a tanulói létszám. 1973-ban a két hozzánk csatolt iskola: Nagycsere I. és II. megszűnt, vele a kerületi beosztás, a vezető igazgatóság és a kerületi gondnokság intézménye is. Az itt maradó gondnoksághoz már csak a Tóthfalusi Alt. Iskola és az Aprilis 4-i úti Ovoda tartozott.
Kovács Sándor 1980. tavaszán nyugdíjba ment, helyét megbízott igazgatóként a tanév végéig Kin Tiborné igazgatóhelyettes látta cl. 1980. szeptemberétől Varga Imréné lett iskolánk igazgatója.
1981. szeptemberétől bevezették a szaktantermi
rendszert. Némi nehézséget okozott azonban, hogy az alsó és felső tagozat váltott műszakban tanult. 1982. január 1-től megszűnt iskolánkban a gondnokság, bennünket a Komócsin /azóta Kinizsi Pál! iskolában helyet kapó VII. sz. Gazdasági egységhez csatolták.
1982-ben a gyermeknapon az Úttörőcsapat megkapta a Megyei Uttörőelnökség dicsérő oklevelét.
1983. nyarán hosszú ideig úgy tűnt, hogy iskolánk 76. évi fennállása után megszűnik. A tornaterem mennyezetén vakolatomlás történt, a főfalakon repedések jelentek meg. A statikai vizsgálat, majd az ÉMI vizsgálata kimutatta, hogy az 1925-ös bővítés során alapozásként használt kohósalak a falak terhét nem bírja tovább. Ezért az épületet életveszélyessé nyilvánították és elrendelték az azonnali kiürítését. Még az épület lebontása is szóba került egyedüli megoldásként. Orosz Sándor, a Keletterv statikus mérnöke megtalálta az alap megerősítésének módját. A munka vállalkozó hiányában csak az V Vége felé kezdődött meg és egészen tavaszig tartott. Emiatt a tanítást öt különböző helyen kellett megkezdeni. A
felső tagozat a Nógrádi !ma Benedek Elek! iskolában kapott ideiglenesen helyet, az alsó tagozat az udvari épületekben és a napköziben tanult. Egy napközis csoportunk a Bocskai Általános Iskolában kapott termet.
A megerősítés befejezése után 1984. április 14-én költöztünk vissza iskolánkba. A felújítás fej lesztéssel is járt: az egész épületben bevezetésre került a gáz. Az addigi igazgatói lakásból tornatermet, öltözőt és szolgálati lakást alakítottunk ki, így egy tanteremmel bővült iskolánk.
1985. januárjában a főépület tetőszerkezete a nagy hó miatt megcsúszott, az épület újra életveszélyessé vált. A tanítás szigorú biztonsági intézkedések mellett folyhatott tovább. Aj avítás 1985. szeptemberére befejeződött.
1987. májusában az udvar portalanítása érdekében több mint száz szülő közreműködésével járdalapokkal borították a két épület közötti udvarrészt. A költségeket a SZM és az úttörőcsapat állta. 1987. novemberében tíz napos ünnepségsorozattal
ünnepelte az iskola fennállásának 80. évfordulóját.
1989. március 27.: a napköziotthon falán leleplezték Ruyter Mihály holland tengernagy emléktábláját. Az avató- beszédet Dr. Szamosújvári Sándor mondta, a műsorban közreműködött a Kollégiumi Kántus. Az ünnepséggel egy időben Ruyter életéről és a mai Hollandiáról vetélkedőt és kiáflítást szerveztek.
Fennállása óta az iskola állandóan tanteremhiánnyal küszködött. 1989. nyarán kapott Varga Imréné igazgatónő értesítést a Művelődési Osztály illetékesétől, hogy az iskola megkapja a Pacsirta utcai romos épületet! Sajnos ebből semmi sem lett, 1990. január 9-én a református egyház tulajdonába került az épület.!
1989. nyarán megkezdődött a technika terem átalakítása: ebédlőt, melegítőkonyhát és egy tantermet építettek belőle. A technika termet ideiglenesen a MAV
Járműjavító Uzem “fürdő” épületében rendezték be.
1990. január 22-én Tar Károly a Művelődési Osztály vezetője nevelőtestületi ülésen felajánlotta az iskolának a Pacsirta utcai romos épület helyett a Szabadságtelepi MSZMP Pártház épületét, amit a testület elfogadott. Az átadásról szóló okmányt 1990. május 17-én adták át.
1990. november 1.: Az iskola történetében először megszűnt a váltott tanítás, egy műszakban, igaz három helyszínen kezdődött a munka.
1993. januárjában Végre felépült a tornaterem! Ezzel megszűnt a testnevelés órák hányatott helyzete.
1995. nyarán nyugdíjba vonult Varga Imréné igazgatónő, helyét az addigi helyettes vette át: Dohy Éva Erika.
1997. novemberében rendezvénysorozattal emlékeztek meg az iskola tanárai és diákjai a 90. évfordulóról. Az emeletes születésnapi tortából jóízűen falatoztak kicsik és nagyok az iskolai megemlékezés alkalmával. Nagy sikert aratott a gálaműsor. A környező iskolák tanulóinak meghívásával színvonalas területi versenyeket rendeztek. Az iskolatörténeti kiállítás bepillantást nyújtott az elmúlt 90 év mindennapjaiba, fotók, régi dokumentumok segítségével.
Az elmúlt öt évben a fejlődés üteme felgyorsult. Ebben nagy szerepet játszott a Műhelytelepi Általános Iskola Ifjúságáért Alapítvány lelkes, segítő munkája, mely pályázatok kiírásával nagyban hozzájárult az iskola tárgyi feltételeinek javításához, fejlesztéséhez. Az alapítvány biztosítja évről évre a jól dolgozó tanulók könyvjutalmát is. 1997. óta szülők és pedagógusok adójuk 1%-ával is támogathatják az alapítvány működését.
1999. őszén új teremmel bővült a szaktantermi rendszer. A régi orosz-német terem helyén számítástechnika termet rendeztek be. (1985-ben kezdődött a számítástechnika oktatása mindössze 2 Commodore 16-os számítógéppel. A tanulók a földszinti kis teremben szorongtak a foglalkozásokon. A géppark évről évre bővült, különösen az iskolai alapítványnak köszönhetően. 1999. tavaszán 10 új számítógépasztalt és kötelező taneszközöket kapott az iskola az új szaktanterem berendezéséhez.) 2002. tavaszán az iskola tanulói számára is elérhetővé vált a világháló, böngészhetnek az interneten, e-mailezhetnek, chat-kapcsolatot létesíthetnek.
1999-ben újabb csapás sújtotta iskolánkat! A Budai Nagy Antal utcai 3.sz. iskolaépület életveszélyessé vált. Az ott tanuló három osztályt az Oktatási Osztály illetékesei ideiglenesen a MÁV Járműjavító Üzem két oktatótermében, illetve az Egyetértés Művelődési Ház „tánctermében” fáradhatatlan közbenjárásának köszönhetően megkezdődtek a tárgyalások a MÁV régi „fürdő” épületének átadásáról, felújításáról. (Annál is inkább, mivel a fürdő az iskolai telek hiányzó „sarkát” képezte.) 2001. tavaszán megkezdődött az építkezés. A romos „fürdő” helyére szép, új, a XXI. sz. igényeinek megfelelő épület került, mely 3 szaktantermet, gyönyörű könyvtárhelyiséget, tanári szobát foglal magába.
2001. szeptember: „mérföldkő” az iskola történetében! Csökkent az iskola széttagoltsága, két helyszínen kezdődött a tanítás!